A sorozat következő részeiben haladó szinten fogunk majd a kanyarvétellel foglalkozni. A kanyarodás, legalábbis a nehezebb, tehát magasabb szintű vezetési technikát igénylő része általában fékezéssel kezdődik. Úgy mondják, hogy a fékezési technika az ami megkülönbözteti a jó pilótát a kiválótól. A profi fékezés a jó kanyarodás alapja is egyben, tehát haladó szinten mindent tudni kell róla. Mivel az egyes fékrendszerek eltérő fékezési technikát igényelnek, így most először a jellemzőbb fékrendszerekkel ismerkedünk meg, és a következő részben ezen ismeretek birtokában közelítjük meg az egyes fékezési technikákat.

Az alul- és túlkormányzottság kifejezéssel mindenkinek kellett már találkozni akinek van vezetői engedélye (népszerűbb nevén jogosítvány vagy jogsi) és azok is hallották már, akiknek nincs ilyen, de szoktak autós műsorokat és autóversenyeket nézni, vagy autós magazinokat olvasgatni. De vajon mit is jelentenek pontosan az alulkormányzottság és a túlkormányzottság? Ha valami jót, akkor mire lehet őket használni? Ha  valami rosszat, akkor miért rossz és főleg hogyan lehet kezelni?

Lehet-e autót vezetni úgy, hogy fogalmunk sincsen róla, hogy hogyan működik a motor, a fék, vagy a lengéscsillapító? Igen lehet, a legtöbb ember így vezet autót, és van köztük olyan is, aki ezen ismeretek hiányában is elég jó. Még az autóversenyzők között is van olyan, aki sok elméleti kérdéssel nincs tisztában, viszont olyan sok tapasztalattal rendelkezik az autó viselkedéséről, hogy a vezetés közben fellépő különleges helyzetekben rengeteg próbálgatással megtanulta, mikor mit kell tenni. Ezt nevezhetjük gyakorlati tudásnak. Az oktató sorozat mai részében elkezdjük a haladó szintű technikák ismertetését. Ezek megértéséhez elengedhetetlen, hogy bizonyos elméleti tudással rendelkezzünk az abroncsokról és a járműdinamikáról, így vágunk is bele a közepébe!

A versenytempós vezetést bemutató sorozat előző részében megismerkedtünk a súlyponttal és ennek vezetés közbeni áthelyeződésével. Mint láthattuk, ez egy olyan jelenség, ami elvileg károsan hat a tapadásra, mert tulajdonképpen csökkenti azt. Azt is megtudhattuk, hogy a súlypont áthelyeződést nem tudjunk megszüntetni, viszont a hasznunkra tudjuk fordítani, mint ahogy a legjobb versenyzők is ezt teszik. Nézzük tehát, hogy hogyan is lehetséges mindez!

A mai részben a súlypont áthelyezéssel kezdünk ismerkedni. Ez egy olyan alapvető témakör, amit mindenképpen érteni kell ahhoz, hogy eredményesen tudjunk versenytempóban autózni! Miután megértettük a súlypont áthelyeződést, rögtön érteni fogjuk, hogy miért és hogyan változik az autó dőlése a kanyar egyes részein. Ami pedig még ennél is fontosabb, megtanuljuk, hogy hogyan használhatjuk ki mindezt a jobb köridő elérése érdekében! Vágjunk is bele!

Az oktató sorozat előző részében megismerhettük, hogy mi az a 3 fő elem amiből nagyjából összetevődik a rugalmas kerekű járművek útfelülethez viszonyított tapadása. Mint már tudjuk, álló és mozgó helyzetben a tapadás eltérő, hiszen mozgás közben más erők is hatnak a járműre mint álló helyzetben. Valljuk be, minket egyáltalában nem érdekel az álló helyzetben létrejövő tapadás, annál inkább a mozgás közbeni, hiszen az olvasók nagy része autóvezetésre, sőt inkább versenytempós vezetésre szeretné használni a tapadást. Nézzük, hogy is alakul mindez, mit kell erről alapvetően tudni!

Szinte minden ember tudja hogy mi a tapadás, aki mozgott már életében. A legtöbben csak a lábukon járnak, de sokan vannak akik irányítottak már valamilyen járművet is. Legyen az gyerek futóbicikli, normál bicikli, motorbicikli, gokart vagy gépkocsi, mindegyiknek van egy közös tulajdonsága: haladás közben a tapadás tart minket az úton, ez teszi lehetővé hogy fékezzünk, gyorsítsunk és kanyarodjunk. Ha a tapadás erősen lecsökken, akkor elveszítjük az irányítást, elesünk, elcsúszunk, vagy akár nekimegyünk valaminek. (Legegyszerűbb példa: jégre lépés esete...)

Miért fontos, hogy hová nézünk vezetés közben? Vezetéskor a térbeli tájékozódásból nyert információk alapján hozunk döntéseket arról, hogy milyen beavatkozást szükséges elvégeznünk ahhoz, hogy az autó az általunk kívánt irányban mozogjon, majd mindezt még végre is kell hajtanunk. Vezetéskor a döntéseinket meghatározó térinformációk mintegy 90%-át a szemünk adja, ezért egyáltalában nem mindegy, hogy merre nézünk!

A sorozat előző részeiben kezdő szinten ismerkedhettünk meg az úgynevezett verseny-ívekkel. Aki az ott leírtakat már magabiztosan tudja alkalmazni elméletileg és gyakorlatilag is, az a teljesen kezdőkhöz képest valószínűleg jobb köridőket tud már elérni, szinte bármelyik pályán. A profi időktől azonban még jócskán elmarad, és ez nem is véletlen, hiszen ahhoz a szinthez még jó néhány vezetéstechnikai lecke és rengeteg gyakorlás van hátra. Nézzük most a versenytempós kanyarodást egy kicsit részletesebben, néhány fél-profi technikával kiegészítve.

Az oktató sorozat előző részben megismertük a kanyar részeit, és hogy melyik részben mit is kell tennünk ahhoz, hogy gyorsak legyünk a pályán. Már tudjuk, hogy a kanyarodási pont előtt -még lehetőleg egyenesben- kell fékezni, majd csak ezután fordítjuk el a kormányt és célozzuk meg a kanyar csúcspontot. Innen már elkezdhetünk gyorsítani, de csak finoman, amíg el nem értük a kijárati pontot, ahol már teljes gázzal kell haladnunk. Ez mind nagyon fontos, de szinte semmit nem érünk vele, ha nem tudjuk hogy milyen íven kell kanyarodni, és hogy hol található a csúcspont, ami egyben a váltópont is! Nézzük most ezeket a kérdéseket egy kicsit részletesebben!