Az oktató sorozat mai részében részletesen is megismerhetjük, hogy hogyan sorolhatjuk be a különböző kanyarokat bizonyos kategóriákba, és melyikben milyen stratégiát érdemes alkalmazni az ideális versenyív megtalálásához. Az itt ismertetett technikák megértéséhez elengedhetetlen, hogy ismerjük az alapvető versenyíveket! Az erről szóló részt ide kattintva lehet elolvasni.

A sorozat következő részeiben haladó szinten fogunk majd a kanyarvétellel foglalkozni. A kanyarodás, legalábbis a nehezebb, tehát magasabb szintű vezetési technikát igénylő része általában fékezéssel kezdődik. Úgy mondják, hogy a fékezési technika az ami megkülönbözteti a jó pilótát a kiválótól. A profi fékezés a jó kanyarodás alapja is egyben, tehát haladó szinten mindent tudni kell róla. Mivel az egyes fékrendszerek eltérő fékezési technikát igényelnek, így most először a jellemzőbb fékrendszerekkel ismerkedünk meg, és a következő részben ezen ismeretek birtokában közelítjük meg az egyes fékezési technikákat.

A versenytempós vezetést bemutató sorozat előző részében megismerkedtünk a súlyponttal és ennek vezetés közbeni áthelyeződésével. Mint láthattuk, ez egy olyan jelenség, ami elvileg károsan hat a tapadásra, mert tulajdonképpen csökkenti azt. Azt is megtudhattuk, hogy a súlypont áthelyeződést nem tudjunk megszüntetni, viszont a hasznunkra tudjuk fordítani, mint ahogy a legjobb versenyzők is ezt teszik. Nézzük tehát, hogy hogyan is lehetséges mindez!

Az oktató sorozat előző részében megismerhettük, hogy mi az a 3 fő elem amiből nagyjából összetevődik a rugalmas kerekű járművek útfelülethez viszonyított tapadása. Mint már tudjuk, álló és mozgó helyzetben a tapadás eltérő, hiszen mozgás közben más erők is hatnak a járműre mint álló helyzetben. Valljuk be, minket egyáltalában nem érdekel az álló helyzetben létrejövő tapadás, annál inkább a mozgás közbeni, hiszen az olvasók nagy része autóvezetésre, sőt inkább versenytempós vezetésre szeretné használni a tapadást. Nézzük, hogy is alakul mindez, mit kell erről alapvetően tudni!

Szinte minden ember tudja hogy mi a tapadás, aki mozgott már életében. A legtöbben csak a lábukon járnak, de sokan vannak akik irányítottak már valamilyen járművet is. Legyen az gyerek futóbicikli, normál bicikli, motorbicikli, gokart vagy gépkocsi, mindegyiknek van egy közös tulajdonsága: haladás közben a tapadás tart minket az úton, ez teszi lehetővé hogy fékezzünk, gyorsítsunk és kanyarodjunk. Ha a tapadás erősen lecsökken, akkor elveszítjük az irányítást, elesünk, elcsúszunk, vagy akár nekimegyünk valaminek. (Legegyszerűbb példa: jégre lépés esete...)

Miért fontos, hogy hová nézünk vezetés közben? Vezetéskor a térbeli tájékozódásból nyert információk alapján hozunk döntéseket arról, hogy milyen beavatkozást szükséges elvégeznünk ahhoz, hogy az autó az általunk kívánt irányban mozogjon, majd mindezt még végre is kell hajtanunk. Vezetéskor a döntéseinket meghatározó térinformációk mintegy 90%-át a szemünk adja, ezért egyáltalában nem mindegy, hogy merre nézünk!

A sorozat előző részeiben kezdő szinten ismerkedhettünk meg az úgynevezett verseny-ívekkel. Aki az ott leírtakat már magabiztosan tudja alkalmazni elméletileg és gyakorlatilag is, az a teljesen kezdőkhöz képest valószínűleg jobb köridőket tud már elérni, szinte bármelyik pályán. A profi időktől azonban még jócskán elmarad, és ez nem is véletlen, hiszen ahhoz a szinthez még jó néhány vezetéstechnikai lecke és rengeteg gyakorlás van hátra. Nézzük most a versenytempós kanyarodást egy kicsit részletesebben, néhány fél-profi technikával kiegészítve.

Az oktató sorozat előző részben megismertük a kanyar részeit, és hogy melyik részben mit is kell tennünk ahhoz, hogy gyorsak legyünk a pályán. Már tudjuk, hogy a kanyarodási pont előtt -még lehetőleg egyenesben- kell fékezni, majd csak ezután fordítjuk el a kormányt és célozzuk meg a kanyar csúcspontot. Innen már elkezdhetünk gyorsítani, de csak finoman, amíg el nem értük a kijárati pontot, ahol már teljes gázzal kell haladnunk. Ez mind nagyon fontos, de szinte semmit nem érünk vele, ha nem tudjuk hogy milyen íven kell kanyarodni, és hogy hol található a csúcspont, ami egyben a váltópont is! Nézzük most ezeket a kérdéseket egy kicsit részletesebben!

Verseny-vonalvezetésnek azt a képzeletbeli vonalat nevezzük, amin az autónk a versenypályán a lehető leghamarabb ér el a rajtból a célba (vagy tesz meg egy kört, ha körpályáról van szó). A vonalvezetésbe nem csak az ívek (kanyarok) tartoznak bele, hanem az "egyenesek" és egyéb útelemek is, hiszen a kanyarok között ezeken halad az autó. Tehát amikor verseny-vonalvezetésről beszélünk, akkor nem csak a kanyarokról van szó! A tökéletes verseny-vonalvezetés megismerése és az okok megértése a legalapvetőbb elméleti tudás amit el kell sajátítanunk ahhoz, hogy gyorsak lehessünk! Bár a verseny-vonalvezetésbe a kanyarokat összekötő szakaszok is beleszámítanak, a nagyobb nehézséget a kanyarok jelentik, így kezdjük most ezekkel! Elsőként a legalapvetőbb elméleti ismereteket tekintjük át, majd egyre mélyebbre és mélyebbre merülünk a sorozat egyes részeiben.

A mai emberek türelmetlenek. Aki ilyen, nem való autóversenyzőnek! Ettől persze még hobbi szinten érdekelheti az autóversenyzés, és valahol el kell kezdeni. Nekik próbálunk most ezzel a pár tippel segítséget nyújtani, hogy a lehető legkevesebb időt pazarolják el arra, hogy maguktól jöjjenek rá, hogyan érdemes egy versenypályán vezetni. Az itt leírtak elsősorban a valóságban történő vezetésre igazak, azonban egy jó szimulátorban is pontosan ugyanúgy alkalmazhatóak, mint a valóságban. Ebből tudhatjuk, hogy a szimulátor jó! A VAS-01 ilyen, itt arra törekszünk, hogy a lehető leginkább megközelítsük az autó valódi viselkedését, illetve a valódi vezetés élményét. Mivel a sorozat elsősorban a VAS-01 szimulátor használói számára készül, így a legtöbb esetben szimulátoros képeket láthatunk illusztrációként. Ahol ez nem elegendő, ott valódi felvételeket is közlünk. Ez a cikk csak alap tippeket tartalmaz. Akit ennél mélyebben érdekel a téma, az a sorozat további részeiben egyre részletesebb oktat...

vagy másként: mennyire élethű egy/a szimulátor. "Sajnálatos" módon azt tapasztaljuk, hogy a VAS-01 szimulátor használóinak egy része a fantáziája alapján határozza meg azt, hogy "milyen lehet" a valóság. Ez persze nem csoda, hiszen közülük viszonylag kevesen vezettek versenyautót 250 km/h sebességgel, próbálták ki milyen 150 km/h sebességnél padlóféket nyomni, becsapódni a szalagkorlátba, és utána 10 másodpercen keresztül pörögni-forogni. "Ez nem élethű, teljesen felfordul tőle a gyomrom-"-mondják ilyenkor azok, akiknek valódi tapasztalatuk nincs. (Tegyük hozzá, hogy nem is biztos hogy lehetne, hiszen egy komoly ütközést nem mindenki él túl, vagy ha igen, nagy valószínűséggel az első tizedmásodpercekben elveszti az eszméletét.) Amikor a "kritikákat" elmondják, a bölcsebbek magukban azért hozzáteszik, hogy persze ki sem merném próbálni a valóságban egyiket sem, vagy örülök, hogy velem még nem történt ilyen. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy azok a v...

Bizonyos "szimulátorosok" megkérdőjelezik az élethű sebességérzet meglétét, akár a VAS-01 szimulátorban is. Bár az igaz, hogy nem egyszerű ezt megvalósítani (mert minden ember egy kicsit másként lát, és nem csak a látás alapján érzékeljük a sebességet), a valóság az, hogy jól beállított és személyre szabott esetben mind a látószög, mind a sebességérzet megfelelő lesz. Álljon itt példaként két kis videó. Bal oldalon a szimulátor által előállított kép, jobb oldalon a valóságban rögzített kép. Természetesen a szimulátoros látószög és minden más is a videókamerához lett állítva.